„Solvet saeclum in favilla”
porrá ég e földi világ.
Nem tudom, hogy ki mit néz, mit tanult, mennyire képes a rendszerszemléletre, de nekem mint egyszerű sötétzöld "természetjárónak" több minden leesett húsz évnyi terepjárás során, melynek utolsó stádiumaként végignézem, ahogy a keményfás ligeterdő refúgiumai is megsemmisülnek, amik kedvenc gombászterepeim voltak. Hogy már mennyit sírtam a veszteséget felfogva... de kit is érdekel egy sötétzöld gondolkodó mély gyásza? Ne aggódj, kedves olvasóm, te is sírni fogsz. Ugyanis mindannyian egy halálos piramisjáték résztvevői vagyunk. Elmondom, hogy mégis mi történik, mert valahogy a mindennapi rohanásban a többség totálisan vak az átverésre, és arra is, hogy hazudik magának. Hazudunk a fejlődéséről. Mert miféle fejlődés az, aminek valós ára a létezési alap átalakítása hulladékká?!?
Pár napja írtam, hogy a globális felmelegedés avagy klímaváltozás pusztán az entrópia növekedés egyik tünete, lásd a részletet a korábbi cikkemből: "A termodinamika II. főtétele működés közben, avagy az ipari civilizációnk lineáris fejlődési modellje (növekedési doktrína) hogyan ütközik a valósággal. A lényeg, az ember az eltárolt napenergia konzervek (kőolaj, szén) segítségével rendezett környezetet hozott létre önmaga számára, de közben a környezet (bioszféra) rendezetlenségét növelte! Nincs tiszta energia, minden energia befektetés szökevény hővel jár együtt vagy más kibocsátással, lásd égés során képződő szén-dioxid." Legnagyobb meglepetésemre Nicholas Georgescu-Roegen román matematikus, statisztikus és közgazdász már megírta majd hatvan éve, hogy minden természeti erőforrás visszafordíthatatlanul le van rontva, amikor a gazdasági tevékenységben használják. Ő hozta be az ökológiai szemléletet a közgazdaságtanba, én pedig megismerve a munkásságát, letettem a hajam, hogy ez már totál KO, tudtuk, és mégis a biztos pusztulást választottuk, holott sok tudós szólt. Lásd még A növekedés határait 1972-ben. Én magam 1978-ban születtem a Kádári Magyarországon mint gazdasági ösztönzővel támogatott projekt, ugyanis ifjú szüleimnek három gyerek után járt a tanácsi lakás. Én voltam a második a sorban. Hát, nem volt őszinte a mosolyom mikor leesett, hogy csak azért létezem, mert három gyerek után volt hol laknunk mint kis család. Arról nem szól senki, hogy milyen volt abban a csótányokkal teli negyedik emeleti szűk panellakásban élni és nekiindulni az élet "nagy kalandjának". És én még ne panaszkodjak Európa keleti peremére pottyantan... Hogy micsoda helyei vannak a civilizációnknak! Végül is szerencsés vagyok, hogy sötétzöld gondolataimat a kibertérbe hányhatom. Micsoda jutalom! És közben végignézem, ahogy a keményfás ligeterdő elpusztul, valami igaz, valami nagyobb. Az az egyre erősebb balsejtelmem, hogy átkozottul elcseszett lény vagyok mint "modern ember". Hát már mégis milyen dolog felemészteni az élet alapját, a természetet?!? Micsoda tripla agyfasz egy élő tóból pocsolyát csinálni? Igen, az írásomhoz mellékelt fotómon a Balaton látható. A Balaton balsorsa adta az alapját a ma esti őrjöngésemnek, mert elforrt az agyvizem belegondolva a tó körüli ingatlan panamába és elcseszett döntési láncba, valamint a Balatonból élők totális inkompetenciájába. Csak úgy szólok, hogy tetszettek volna egy emberként Jordán Ferenc mögé beállni, aki a korábbi igazgatója volt a limnológiai intézetnek. Fogom a fejemet, hogy a lustaság és a gyávaság kettős szorításában fog kiszenvedni a fajom velem együtt. És persze ott van még az ostobaság is, hogy a korlátlanul elérhető tudás korában képesek voltunk globális öngyilkosságot kivitelezni. Mély sóhaj és tripla facepalm, miközben csak két kezem van.
Agyfasz kimaxolva. Egyetlen, végtelenített hurokban élünk, reménykedünk, hogy a következő kanyarban már szőlő terem, de csak egy újabb furgont kapunk, amit le kell törlesztenünk, miközben a rádióban egy 90 éves szovjet dal harsogja, hogy minden szép és jó. És közben a képernyőn Dubai csillog, hogy elhiggyük a sivatagban is lehet örök élet. A Requiem szól alatta, mert a színház teteje már leszakadt, és a lángok nyelvei már a mi bőrünket nyaldossák. De nyugi, a WiFi még működik, a futár már úton van az (utolsó) vacsoráddal, és a "kritikus többség" még mindig azt mondja: "ne legyél már ilyen negatív, a fejlődés megállíthatatlan". Az is. Éppen a szakadék felé. Jó szórakozást a pokolba vezető klimatizált halálvonaton!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése