Vigyázó szemetek Jemenre vessétek

"A hazai sajtóban is megjelent a hír, hogy Kanada egyik tartományában, Brit Kolumbiában extrém hőhullám tombol és az új maximum rekord 46,1 Celsius fok. Ilyen magas hőmérséklet sivatagban normális, de Kanadában, ami híres hatalmas fenyőerdőiről, zord teleiről finoman fogalmazva megdöbbentő. Erre mondhatod, hogy a korábbi rekord 1934-es és 45 Celsius fok. Azonban nem veszed figyelembe, hogy a 20. század első felében az ember okozta klímaváltozás már éreztette a hatását, ami sokkal régebbi múltra tekint vissza mint azt gondoljuk. A fajunk rendkívül hatékony tájátalakító, amint letelepedett egyből megkezdte az erdők elpusztítását, hogy helyükön legelők és szántók legyenek."

Ezt 2021. június 30-án írtam az eredeti "nagy" blogban, egy hosszabb írásom felvezetése volt. Hogy mi köze a kanadai erdőtüzeknek a jemeni tragédiához? A két párhuzamosan zajló negatív esemény (2026 augusztusában szintén lángolnak az erdők Kanadában) ugyanannak a globális jelenségnek a része, amit klímaváltozásnak nevezünk, és amit az ipari civilizációnk gyorsított fel. Rövid távú céljaink hajszolása közben megfeledkeztünk a termodinamika II. főtételéről, hogy miként is működik a világ és hogy nincs energia átalakítás következmények nélkül. Több országban már javában nyögik a következményeket és az összeomlás zajlik. Erre az egyik szemléletes példa, Jemen. A 2015 óta polgárháború elfedi a valódi gyökérokot, hogy a vízgazdálkodás felborulása kimerítette az ország vízkészletét. Nagyon érdemes megnézned a beillesztett videót, különösen az első felét, mert abban már benne van a lényeg. 

A modern szivattyúk megjelenése a 80-as években felpörgette a szabályozatlan vízhasználatot és a gazdák többsége ráállt a vízigényes, enyhén bódító hatású katcserje termesztésére. A Google Térkép részletén egy ilyen ültetvény látható Jemenben. Az évszázadokon át művelt eredeti gazdálkodási forma lehetővé tette a fennmaradást ezen a nehezen élhető tájon, de a "közlegelők tragédiája" élesben lejátszódva kivégzi a jemenieket. Ha azt hiszed, hogy ez a rossz forgatókönyv nem történhet meg Magyarországon, szerintem nem vagy eléggé tájékozott, mert javában zajlik a saját vízválságunk és környezeti összeomlásunk. Gondolj csak a kukoricára, ami a közvélekedéssel ellentétben nem élelmiszer alapanyag, hanem ipari nyersanyag, aminek nyáron kiemelten sok víz kell. 2021-ben láttam utoljára normálisan zöldellő kukoricát, és 2022-vel véget is ért a termesztése az Alföld jelentős részén, így Békés megyében is. Aki rétegvizekből öntözi a kukoricáját, szimplán a saját bőrét menti és a törvényszerűen bekövetkező vízszűkével nem törődik, amikor már az emberi túléléshez fog kelleni az iható édesvíz. Akár az ő túléléséhez is. 

A világ másik pontjáról is hoztam egy részletet, méghozzá az Amazonas-medencéből, ahol az esőerdőt nagy arányban irtják, hogy helyén gazdálkodjanak. Abba most nem megyek bele, hogy mennyire rövid távú gazdasági felvirágzást jelent ez a gyakorlat, mert sokkal aggasztóbb, hogy a szárazodás folyamata már beindult, minél kevesebb az esőerdő, annál kevesebb vizet forgat. Logikus, mégsem eléggé észhez térítő. Mindenki csak élni akar, amihez munka szükséges, valamit muszáj termelni, de közben pont az életfeltételeket számoljuk fel. Ez is logikus, de a vége tömeghalál. Amikor már nincs iható víz, egyszerűen rettenetes kínok között szomjanhalunk. Ha van elég erős idegrendszered, nézz utána a szomjhalálnak. Én megtettem. Mert nem ámítom magamat. "Szeretem" tudni, hogy minek mi a következménye. Ugyanis a nem tudás nem ment fel senkit sem a valóság megélése alól. Mit lehetne tenni? Például önmérsékletet gyakorolni, takarékoskodni, lejjebb adni az igényekből, és befejezni a rossz gyakorlatok kényszerű erőltetését. Egyelőre semmi nyoma a valódi rendszerszintű átállásnak. Így hogyan tervezzem a jövőmet? Kiesszük magunk alól az életet!!! És ennek éhínség a következménye. Nagyon is valós éhínség, és ha azt hiszed, hogy ettől megóv a technológia, halálos tévedésben vagy. Én szóltam időben. 2010 óta "kiabálok", de fölöslegesen. Meg fogunk halni és hamarább mint gondolod, és nem túl kellemes módon. 

Ui.: Pontosan tudom, hogy az ipari civilizáció "gyermeke" vagyok és a rendszer részeként az ellen ágálok, aminek juttatásait élvezem magam is, de én készen állok lemondani a kényelemről, de az életemről még nem igazán.

Természetjáróként a klímaváltozásról

A mai sétám során, amit hattól nyolcig tettem meg, áthaladtam a ligeten is, és néztem az elszáradt leveleiket bőven hullajtó, aszály gyötörte fákat. Rossz érzés a növényzet kínlódása, mivel a növények az alapvető szerves anyagok előállítói vagyis az életünkhöz nélkülözhetetlenek. A fák közül több nemzetség az úgynevezett nagygombákkal társul, ami azt jelenti, hogy alattuk rálelhetünk több kedvelt ehető gombánk termőtesteire az év vegetációs időszakban, ha rendelkezésükre áll elegendő víz. 2026 viszont rendkívül száraz, szárazabb mint 2022. A negyedéves csapadékösszeg csak 72 mm felém, ami nagyon kevés. Miközben ebben a negyedévben benne van a valamikori medárdi június is. A krónikus vízhiány meglátszik a tájon és a gombaszezonon. Sajnos nincsenek jó híreim a jövőre vonatkozóan.
A jelenkori aszály egy kulcs tényezőben markánsan eltér a történelem során feljegyzett aszályoktól, amikben összeomlott a mezőgazdasági termelés éhínségeket okozva Európa szerte. Ezekre utalnak a folyókból előbukkanó éhínségkövek, amikre felvésték az évszámot, amikor a folyónak olyan csekély vize volt, hogy kilátszódott a kő, és a kevés víz miatt nem termett elég élelem és éhínség tombolt. Most még nem omlott össze az élelmiszer ellátás, de a felmelegedési folyamat megállíthatatlanul zajlik, mivel kritikusan magas a légköri széndioxid szintje és számos visszacsatolás indult be a bolygó rendszereiben. Az emberiség ipari civilizációja olyan hatékony légköri gáz kibocsátó, amivel übereli a perm-triász kihalási eseményt okozó Szibériai-trapp vulkanikus tevékenységét. Ráadásnak a tempónk is sokkal gyorsabb!! Az elképesztő geológiai léptékű vulkanizmus évtízezredek alatt fejtette ki hatását, az emberiség évszázadok alatt, és nagyon úgy néz ki, hogy a következmények is ugyanolyanok lesznek. Csak még gyorsabban alakulnak ki. Ha valaki azt hinné, hogy ezt is tudjuk kezelni a technológiánkkal, nos, kezdjük ott, hogy az ipari civilizációnk légköri gáz kibocsátásának következménye a jelenkori felmelegedés, avagy klímaváltozás. Tehát hogyan is akarod a probléma okával kezelni a problémát??? Ami egyébként nem probléma, hiszen az ember is a természet része, és a bolygó rendszerek számára teljesen közömbös, ami történik, csak mi, emberek jövünk rá nagyon gyorsan, hogy halálossá tettük önmagunk számára a környezeti tényezőket. Ezen aztán mit sem enyhít a "gazdasági növekedés" fétisünk, mert konkrétan nem lesz miből élnünk. Halott talajon már most csak műtrágyázással terem bármi is. A műtrágyagyártáshoz pedig kőolaj kell, ahogy a mezőgazdasági géppark üzemeltetéséhez is. De ezek is mit sem érnek, ha nincs víz. És az nem lesz nagyon, mivel a Szaharát létrehozó leszálló légmozgás a globális felmelegedés nyomán messze északra kihúzódott. Ez nem egy sima anticiklonos helyzet, ez egy nagyon tartós állapot, amibe időnként bele fognak kavarni őszi-téli ciklonok, lásd a Boris ciklont 2024 szeptemberéből.

Csak éppen a leszálló légmozgás igencsak tartós, és mivel az északi sark gyorsan melegszik, a hőkontraszt csökken és a leáramló hideg már nem lesz elég erős, hogy úgymond fellökje felénk is a mediterrán térségben kipattintott brutális ciklonokat, amik ott helyben fognak elképesztő árvizeket okozni. Európa és benne a Kárpát-medence végzetesen kiszárad. Nem tudunk mit csinálni. A bolygó rendszerek javában reagálnak az ipari civilizációnk termelte extra kibocsátásokra. És beindultak a visszacsatolási hurkok. Egy ilyen hurok az északi sark gyorsabb felmelegedése során elolvadó jégsapka, aminek hiányában a napos félév során a sötét tengervíz sokkal jobban nyeli el a napfényt, vagyis melegszik és a téli sötét időszakra is hatékonyan tárolja a hőt, vagyis hiába köszönt be a féléves éjszaka, a sarkvidék meleg marad. És bizony már 2030-ra jégtelen lehet nyárra a sarkvidék. Ha pedig megszűnik a hőmérséklet kontraszt az egyenlítő és a sark között, nos, game over, mert ezzel megszűnik az a stabil, évszakalapú éghajlati keret, amely az emberi civilizációt, a mezőgazdaságot és a megtelepedést az elmúlt tízezer évben lehetővé tette. És ez éppen most zajlik. Igen, javában benne vagyunk az ember okozta rendkívül gyors klímaváltozás közepesen súlyos szakaszában. Ha elég ideig élek, pont megtapasztalhatom az emberi életre már rohadt nehezen alkalmas szakaszát is. 

Azt kell mondanom, hogy az emberiség a történelme során még soha nem nézett szembe akkora bajjal, amit saját maga okozott. 

Ha most azt várod tőlem, hogy átadjam neked a megoldást, megtehetném, de hogy nem tetszene, arra mérget veszek. Ezért hallgatok a megoldásról, ami inkább "menteni, ami menthető" vészterv. 

Pénzügyi téveszméink mint az életünk felőrlői

Miből termelődik ki az a kamat, amit a bank fizet neked (vagy amit elvárnak egy hitel után)? A válasz az, hogy a pénz önmagában nem teremthet értéket: a kamat valójában a reálgazdaság fizikai kényszereiből, a munka kizsákmányolásából és a jövő feléléséből termelődik ki. A GDP hajszolás a kamat kifizetési kényszerének nagyon konkrét környezetromboló hatással együtt járó jelensége. De mire föl növeli az a sok téveszmés ember a virtuális egyenlegét, amikor a virtuális pénz mögött már közel sincs elegendő valós fedezet?
Évtizedek óta rettegünk a sci-fi filmek skynet-szerű, öntudatra ébredt mesterséges intelligenciájától, amely majd fizikai fegyverekkel igázza le az emberiséget, miközben évszázadok óta egy teljesen hétköznapi, nem is öntudatos entitás, a kamatos kamatra épülő tőkehalmozási algoritmus futtatja rajtunk a legsikeresebb exterminációs programot.
Az AI-tól vagy a Jégertől való félelem csupán egy újabb kényelmes figyelemelterelés. Könnyebb egy futurisztikus terminátortól tartani vagy egy kis eszközt és annak kezelőjét támadni, mint szembenézni azzal a banális, Excel-táblákban és kamatlábakban rejlő valósággal, amely a szemünk láttára darálja fel a bioszférát. A tőke algoritmusa egyszerűen csak matematikai optimalizációt hajt végre: a fizikai valóságot konvertálja semmit sem érő, de szám szerint növekvő egyenlegekké.
Micsoda zseniális, kozmikus fekete humora van a történelemnek, hogy a legértelmesebbnek tekintett földi lény, az ember észre sem vette, ahogy a saját maga által létrehozott fiktív gazdasági ábránd, a növekedési kényszeres pénzügyi rendszer hátulról elvágta a torkát.
A rendszer autofágikus. Nem egy külső parazita fertőzött meg minket, amit ki lehetne műteni, és nem is egy korrupt elit vagy egy haszonleső miniszter, hanem a többség ábrándja a könnyen megszerezhető pénzügyi haszonról. 
A tőkefelhalmozási algoritmus létezésének egyetlen feltétele a folyamatos expanzió. Ha leáll, ha megáll a növekedés, ha egy negyedévben nincs kamatfizetés és hozam, a modern gazdaság hálózata azonnal összeomlik. A rendszer nem tud "megjavulni", mert a saját belső kódja kényszeríti rá, hogy addig darálja fel a bioszférát, a talajvizet és az Aravali-hegységeket, amíg van mit konvertálnia virtuális számsorrá.
Ezért kétségbeesetten szánalmas minden olyan kísérlet, amely azt hiszi, hogy egy kis környezetvédelmi adóval, öko-tudatos vásárlással vagy papírszívószállal meg lehet menteni a világot a tőke birodalmában. Olyan ez, mintha az égő házban disputát nyitnánk arról, hogy a hűtő energiatakarékos-e és hogy miért nem napközben töltöttük fel az elektromosautót, amivel el szeretnénk menekülni, de üres az akkuja. 
Mivel nincs visszaút, akkor a felismerés az egyetlen racionális cselekvésünk. Marad a puszta, kíméletlen valóság: végig nézni a magunk okozta katasztrófát, miközben egyesek a longevity-klinikán reménykednek a jó egészségben megélt öregkorban, vagy a tőzsdei árfolyamgörbéken keresik az extra jutalmat a jól élt életükért, hiszen ügyesen fektették be (fiktív) értékeiket. 

Miközben a tőkének nem érdeke senki életben maradása, mert növekedési kényszere egy életidegen algoritmus, ami addig fut, amíg fel nem éli a valóságot és benne minket is. Béke porainkra!


Ui.: A következő cikkem témája a kétféle idő lesz, az emberi idő és a természeti idő, mert utóbbit nem vesszük figyelembe döntéseink során, holott a klímaváltozás is évezredeken át ható folyamat, amit a fajunk pörgetett fel! Erről nem tudni, az egyik végzetes hibánk. 

1979 óta tudományosan kimondott tény a klímaváltozás

Aszályhelyzet 2026.07.31.

1979-ben megjelent a Charney-jelentés, angol címe: Carbon Dioxide and Climate: A Scientific Assessment, amiben ott van feketén-fehéren, hogy "megcáfolhatatlan bizonyítékunk van arra, hogy az atmoszféra változik, és mi magunk járulunk hozzá ehhez. A modelljeink arra jutottak, hogy a szén-dioxid megduplázódása nagyjából 3 °C-os (±1,5 °C) globális felmelegedést fog okozni." A tudósok, kutatók gondosan jártak el és időben szóltak, de a döntéshozók tojtak a figyelmeztetésre, mert az ember rövid távú haszon-szemlélete könnyedén felülírta a felelősségteljes és hosszútávú tervezést és kármegelőzést. Az az igazság, hogy nagyon kemény árat fogunk fizetni mindannyian azért, amit nem tettünk meg időben. A drasztikus életszínvonal csökkenés csak a kisebbik rossz, ami vár ránk. A társadalom szövetének felbomlása már rosszabb, de az igazán veszélyes az élelmiszer biztonság megroppanása és az iható víz megléte vagy hiánya. Tanulmányoztam a Száhel-övezet országait, Jement, Iránt és Izraelt, amik más módon tanulságosak a víz és helytelen erőforrás gazdálkodás szempontjából. Ezekben az országokban még ott van extra problémaként a túlnépesedés is, ami tovább fokozza a természeti erőforrások felélési tempóját és szítják a belső feszültségeket. Mindenre pedig rátesz több lapáttal a klímaváltozás. Ha valaki azt hiszi, hogy Európa védett a természeti környezet drasztikus átalakulásától és elszegényedésétől, melyben mi is vastagon benne vagyunk, nyissa ki a szemét és nézzen körül! 
Egyébként nekem 2001 augusztus 21. volt a fordulópont, amikor észleltem, hogy valami megváltozott. Aznap volt 41,7 Celsius fok Békéscsabán. 2003 márciusában pedig már fagyiztam és ennek az évnek nyarán Nyugat-Európában több tízezren haltak meg a hőhullámban. Jött 2007, amikor azt láttam októberben, hogy a fák a vízhiánytól korán ledobják a lombjukat. Nagyon forró nyár volt! 2015 nyarán 11 napos hőhullám és életem első túlmelegedés élménye, amikor az mentette meg az életemet, hogy be tudtam húzódni a légkondícionált könyvtárba és időben le tudtam hűteni magamat. Aztán jött 2021, amikor ott álltam egy hegyvidéki erdei csermely kiszáradt medrében és a 2001-esnél nagyobb sokkot éltem át. Ez még keményebb fordulópont volt az életemben. Tudtam, hogy vége a "régi világnak" és a klímaváltozás nagyon gyorsan változtatja meg az életfeltételeinket. 
Ideje menteni, ami menthető!