A kapitalista növekedési modell mint halálos piramisjáték

„Solvet saeclum in favilla” 

porrá ég e földi világ.

Nem tudom, hogy ki mit néz, mit tanult, mennyire képes a rendszerszemléletre, de nekem mint egyszerű sötétzöld "természetjárónak" több minden leesett húsz évnyi terepjárás során, melynek utolsó stádiumaként végignézem, ahogy a keményfás ligeterdő refúgiumai is megsemmisülnek, amik kedvenc gombászterepeim voltak. Hogy már mennyit sírtam a veszteséget felfogva... de kit is érdekel egy sötétzöld gondolkodó mély gyásza? Ne aggódj, kedves olvasóm, te is sírni fogsz. Ugyanis mindannyian egy halálos piramisjáték résztvevői vagyunk. Elmondom, hogy mégis mi történik, mert valahogy a mindennapi rohanásban a többség totálisan vak az átverésre, és arra is, hogy hazudik magának. Hazudunk a fejlődéséről. Mert miféle fejlődés az, aminek valós ára a létezési alap átalakítása hulladékká?!?

Pár napja írtam, hogy a globális felmelegedés avagy klímaváltozás pusztán az entrópia növekedés egyik tünete, lásd a részletet a korábbi cikkemből: "A termodinamika II. főtétele működés közben, avagy az ipari civilizációnk lineáris fejlődési modellje (növekedési doktrína) hogyan ütközik a valósággal. A lényeg, az ember az eltárolt napenergia konzervek (kőolaj, szén) segítségével rendezett környezetet hozott létre önmaga számára, de közben a környezet (bioszféra) rendezetlenségét növelte! Nincs tiszta energia, minden energia befektetés szökevény hővel jár együtt vagy más kibocsátással, lásd égés során képződő szén-dioxid." Legnagyobb meglepetésemre Nicholas Georgescu-Roegen román matematikus, statisztikus és közgazdász már megírta majd hatvan éve, hogy minden természeti erőforrás visszafordíthatatlanul le van rontva, amikor a gazdasági tevékenységben használják. Ő hozta be az ökológiai szemléletet a közgazdaságtanba, én pedig megismerve a munkásságát, letettem a hajam, hogy ez már totál KO, tudtuk, és mégis a biztos pusztulást választottuk, holott sok tudós szólt. Lásd még A növekedés határait 1972-ben. Én magam 1978-ban születtem a Kádári Magyarországon mint gazdasági ösztönzővel támogatott projekt, ugyanis ifjú szüleimnek három gyerek után járt a tanácsi lakás. Én voltam a második a sorban. Hát, nem volt őszinte a mosolyom mikor leesett, hogy csak azért létezem, mert három gyerek után volt hol laknunk mint kis család. Arról nem szól senki, hogy milyen volt abban a csótányokkal teli negyedik emeleti szűk panellakásban élni és nekiindulni az élet "nagy kalandjának". És én még ne panaszkodjak Európa keleti peremére pottyantan... Hogy micsoda helyei vannak a civilizációnknak! Végül is szerencsés vagyok, hogy sötétzöld gondolataimat a kibertérbe hányhatom. Micsoda jutalom! És közben végignézem, ahogy a keményfás ligeterdő elpusztul, valami igaz, valami nagyobb. Az az egyre erősebb balsejtelmem, hogy átkozottul elcseszett lény vagyok mint "modern ember". Hát már mégis milyen dolog felemészteni az élet alapját, a természetet?!? Micsoda tripla agyfasz egy élő tóból pocsolyát csinálni? Igen, az írásomhoz mellékelt fotómon a Balaton látható. A Balaton balsorsa adta az alapját a ma esti őrjöngésemnek, mert elforrt az agyvizem belegondolva a tó körüli ingatlan panamába és elcseszett döntési láncba, valamint a Balatonból élők totális inkompetenciájába. Csak úgy szólok, hogy tetszettek volna egy emberként Jordán Ferenc mögé beállni, aki a korábbi igazgatója volt a limnológiai intézetnek. Fogom a fejemet, hogy a lustaság és a gyávaság kettős szorításában fog kiszenvedni a fajom velem együtt. És persze ott van még az ostobaság is, hogy a korlátlanul elérhető tudás korában képesek voltunk globális öngyilkosságot kivitelezni. Mély sóhaj és tripla facepalm, miközben csak két kezem van. 

Agyfasz kimaxolva. Egyetlen, végtelenített hurokban élünk, reménykedünk, hogy a következő kanyarban már szőlő terem, de csak egy újabb furgont kapunk, amit le kell törlesztenünk, miközben a rádióban egy 90 éves szovjet dal harsogja, hogy minden szép és jó. És közben a képernyőn Dubai csillog, hogy elhiggyük a sivatagban is lehet örök élet. A Requiem szól alatta, mert a színház teteje már leszakadt, és a lángok nyelvei már a mi bőrünket nyaldossák. De nyugi, a WiFi még működik, a futár már úton van az (utolsó) vacsoráddal, és a "kritikus többség" még mindig azt mondja: "ne legyél már ilyen negatív, a fejlődés megállíthatatlan". Az is. Éppen a szakadék felé. Jó szórakozást a pokolba vezető klimatizált halálvonaton! 

Rádiótelefontól a digitális kiszolgáltatottságik az ökológiai válság korában, avagy nem minden fejlődés(?) tesz jót nekünk

 

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy elkapott a "régen minden jobb volt" érzése. Másról szól az írásom. Lásd a különösen hosszú bejegyzés címet, amiben összefoglaltam a lényeget.
Emlékszem, amikor még voltak európai mobilgyártók, hogy miféle változatosság és valódi innováció jellemezte az iparágat. Emlékszem az első rádiótelefonomra, Ericsson GA318, az első FM rádiós mobilomra, Motorola V2288, az első színes kijelzősre, Nokia 3510i, az elsőre, ami már tudott mp3 csengőhangot megszólaltatni és kisebb java alkalmazásokat futtatni, valamint volt VGA kamerája, Sony Ericsson K508. Volt elképesztően jó kamerájú mobilom is, a Sony Ericsson K800.
Nagyon sok mobil megfordult nálam, mert élményt jelentett a használatuk. És a szabad telefonálás, életre szóló hatást gyakorolt rám. A generációm még emlékszik kisgyerekkorából, hogy mennyire nehezen lehetett vezetékes telefont szerezni.
Amikor egyik rokonomnál a 90-es években megláttam az első táska méretű Ericssont, leesett az állam.
Megjelenési événél jó pár évvel később szereztem be az első színes kijelzős, Symbian rendszerű okostelefont, a Nokia 7650-est, ami 2002-ben képviselte a csúcstechnológiát. Az ős-okostelefont működőképes állapotban raktam el, a gyűjteményem része. Sajnos az akkuja már tönkrement.
Meglepő módon, de telefonjaim zöme a mai napig működőképes! A legidősebb készülékem, amit be tudok kapcsolni, mert még "jó" az akkuja, a Motorola V3i. Most elővettem, hogy összehasonlítsam egy 2023-as flippes "olcsó" mobillal és elképesztő a minőségbeli különbség. A Razor formatervezési remekmű a mai napig. Nekem egy almazöld példányom van és ahogy ránézek az íróasztalomnál, még mindig őrületesen tetszik. 

Dögletesen unalmassá vált az almás telefonnak "köszönhetően" a "közkedvelt" okostelefonok formája. Elég nehéz változatossá tenni a hatalmas kijelző köré felhúzott vékonyka borítást. 2008 nyarán indult hódító útjára az almás rendszerű okostelefon, amit gyorsan követett a zöld robotos, és egy ideig az ablakos rendszerűek is versenyben voltak. 2014-ben vásároltam meg ezen készülékek egyik alsó kategóriás modelljét, ami számomra tökéletesen megfelelt, négy éven át használtam, míg teljesen tönkrement. Tehát hat éven át jól megvoltam a hagyományos telefonokkal.
Most azon töprengek, hogy mennyi valós hasznot hoztak nekem a 2010 utáni mobilok, és használatuk miként változtatta meg az agyműködésemet. Oh, ne hidd, hogy nincs hatással az elmére! Ez egy piaci termék, amit vonzóvá tettek a dopamin löketek adagolásával. Agyunk természetes jutalmazó rendszerét használja ki, és a végtelen görgetés, végtelen tartalom pörgeti a dopamin adagolást, ami kis mennyiségben áldás, de túltolva átkozott mellékhatásai vannak. Összeadtam és kb. négy évet dobtam ki az életemből a közösségi alkalmazások túlzott használatával. Ez azért hideg zuhanyként ért. Az intuícióm figyelmeztetett 2009-ben, hogy ne regisztráljak a kék oldalra, de mivel életem egyik tekintélyszemélye javasolta, beléptem. Ez hiba volt. Nagyon komolyan gondolkozom azon, hogy teljesen átalakítom internetes tartalom-portfóliómat, és a lényegre szorítkozom. Nem szeretnék lemaradni életem hátralévő részéről, mert a valódi élet a kibertéren túl van. 

Két fontos dologban csap be minket az okostelefon, az egyik a közösségi élmény a másik az én-hatékonyság. Irracionális látvány a közösségi terekben üldögélő és telefonjaikat simogató, révült emberek látványa. Az az igazság, hogy a végtelen információ (zömmel hasznavehetetlen zaj) túlterheli az agyat, kimeríti figyelmi kapacitását, szétszórttá tesz, ingerültté. Ha az ember megnézi, hogy mennyi a napi képernyőideje, kissé kijózanodik, hogy 4-6 órákat elpocsékol a véges életidejéből. De nagyon nehéz letenni a kis dopamin löketeket adagoló "okos" szerkentyűt, mert bizony függést okoz. És ne áltasd magadat, hogy mennyi mindenben segíti az életedet, mert két igen fontos dologban viszont mínuszba visz, sorvasztja a személyes társas kapcsolataidat és az én-hatékonyságodat. És mennyire racionális oly sok mindent rábízni bizalmas dolgainkból egyetlen eszközre és néhány világcégre? Megdöbbentő mértékben szolgáltattuk ki magunkat. Kérlek, tényleg ne áltasd magadat, hogy te aztán tudatosan véded az adataidat és számodra igenis hasznos eszköz az okostelefon. Tedd le egy napra, aztán utána gondolkozhatsz a meglepő tapasztalataidon. 
Itt van körülöttem cirka húsz mobil, egyszerű nyomógombostól a valamikori zászlóshajóig sokféle típus számos gyártótól. És bár zömmel használhatók, mégis elektronikus hulladéknak számítanak. Szemetet dédelgettem és szemetet tekintettem a kommunikáció kiterjesztésének. Számos tanulság koppan a fejemen. Ezen eszközök újrahasznosítása extra befektetést igényel, további energiahordozók felhasználását, vagyis mind a gyártásuk, mind az újrafeldolgozásuk árt a természeti környezetnek. Ne feledd, az élővilág, a bioszféra az életfenntartó rendszerünk. Technika függőségünk mindent összeadva inkább az ártalmunkra van mint a hasznunkra. Az ökológiai válság korába lépve ideje lenne számot vetnünk az életmódunk fonákságaival. Biztosan jót tett nekünk a szabadon engedett neoliberalizmus és a globalizáció? Biztosan szabad világban élünk? Biztosan életben maradnál a szolgáltatói szektor összeomlása esetén, ha a civilizációs vívmányaink, például a közművek leállnának? Biztosan lenne vized, élelmed? Biztosan meg tudnád óvni ezeket azoktól, akikből pár nap alatt kitörne a túlélésre hajtó állat?! Ez az egész, hogy itt pötyögök a laptop billentyűzetén és ilyesmikről írok, pusztán látszat, pótcselekvés, értelmetlen merengés. A lényeg a lenti videóban van. A klímaváltozás mindent átalakít és jelentősen beszűkíti az emberiség mozgásterét. Én szóltam, és a tudósok is már 1972-ben, lásd A növekedés határai című jelentésüket. 

2012 telén írtam: Víz

"A legdrágább és legbecsesebb anyag a Föld nevű bolygón, a víz. Szinte biztos, hogy a vízben alakultak ki az első élőlények. Az emberi test 67%, a gombák termőtesteinek 90% víz. A tavalyi év egyetlen gombacsúcsát a július második felének esői okozták augusztus elején. Aki ekkor erdőbe tudott menni (ismert vargánya lelőhelyeire) többször kellett fordulnia a kosaraival, mert annyi volt. Az ismerősöm a végére már legyintett a gombákra, és szinte menekült a csábítás elől.
Most kinézve az ablakon, 30-40 centis hótakarót látok. Ez aztán kiadós csapadék, és elolvadva töltögetni fogja a talaj vízkészletét. A rendkívül száraz 2011 után jól indul 2012 a mostani nagy havazással. Az egész napos fagy miatt porhó fedi a tájat, a fákat, a tereptárgyakat. A megfagyott, hókristályokká változott víz mindig meghökkent. A víznek három halmazállapota van: gőz, folyadék, jég(kristály). A víznek meglepő tulajdonságai vannak. Ezek tették lehetővé az élet kialakulását. A bolygónk pont olyan messze van a Naptól, hogy a felszíni átlaghőmérséklete a bolygó jelentős részén lehetővé teszi a folyékony víz jelenlétét. Sajnos az édesvíz aránya jóval kisebb. A legtöbb víz az óceánokban, tengerekben van. Az emberi élet víz nélkül napok alatt elpusztul. Létfontosságú a tiszta ivóvíz. Ipari folyamatok, és a mezőgazdaság is rendkívül sok vizet igényel. Kiskertemben nyár közepére rendre kiég a növények többsége, mert nem tudom öntözni a veteményest. Hazánkban öntözés nélkül egyes tájakon nem lehetséges a nyári növénytermesztés. Nagyon fontos a helyes vízgazdálkodás. Egyébként a víz nem tűnik el, nincs belőle kevesebb a Földön, az édesvíz pazarlása a fő gond, és a mezőgazdaság megnövekedett vízfogyasztása az aszályos években. Illetve az ipar is tengernyi vizet használ el évről évre. Vízhiánytól* nem tartok, mert nagy valószínűség szerint alkalmazni fogjuk a régi rómaiak egyik praktikus találmányát, és föld alatti pincékben fogjuk összegyűjteni és tárolni a nagy ciklonok csapadékját. Egy ilyen mediterrán ciklon dobta le ránk a sok havat. Szerencsére évente több ilyen gigászi felhőrendszer is átvonul felettünk. Ami viszont esztelenség, hogy a vízre ellenségként tekintünk, amikor jönnek az árvizek és hisztérikusan igyekszünk lezavarni a szűk keresztmetszetű folyóinkon a nagy vizeket. Kitessékeljük az értékes, életadó vizet az országból! Aztán kesergünk, hogy a nyári aszályban kiégnek a haszonnövényeink. A valamikori ártéri erdők remek nedvességőrzők és vízszűrők voltak. A folyamszabályozásnak több lett a kára mint a haszna. Mit érünk a jó öntéstalajokkal, ha azok nyáron hasznavehetetlenné válnak? Ősszel kicsorbultak itt-ott az ekék is, mert nem bírták felszántani a betonkemény, száraz földet. De nem, az árvíz maga az ördögi veszedelem, szabadulni kell tőle mindenáron. Nos, ne csodálkozzunk, ha idővel szomjan halunk. Ez a hülyeség egyik következménye.
A felszín alatti vizek pedig előbb-utóbb elfogynak, mert igen lassú a körforgásuk a kitermelésük mértékéhez mérten. Tehát erre ne nagyon építsük a jövőnket.
Normális vízgazdálkodás a fennmaradás egyik kulcsa."

*2026 nyári kiegészítésem: Amit nem láthattam tizennégy évvel korábban, hogy a poláris szél avagy jetstream meanderezése miatt tartós blokkoló anticiklonok épülnek ki, amik útját állják hetekig a nyugati és mediterrán ciklonoknak. Ezek nélkül elég nehéz feltölteni a régi írásomban említett ciszternákat. Valamint amiről naivan nem vettem tudomást, hogy az ipar és mezőgazdaság vízigénye extrém mértékű. Aztán ott vannak az országon belüli migráció miatt felduzzadt települések esetei, amiknek közműhálózata fizikailag képtelen kiszolgálni a megnövekedett lakossági igényeket. Ezért idén is már vannak vízkorlátozásra kényszerült települések Magyarországon. Ami viszont megvan még mindig, a zöld telek, nálam mindenhol cserjék és fák vannak, szinte olyan az udvar hatása mintha erdőben lennék. A növényzet a ház klímaszabályzója. Ez a legjobb módszer, mert minden emberi technológia használata csak növeli a környezet entrópiáját, aminek egyik megnyilvánulása a globális felmelegedés. 

Erdőkert

2015 augusztusában egy szarvasgombával mikorrhizált tölgycsemetét ültettem el a telek hátsó részén, ahol valamikor a zöldségkert volt. Itt két évvel korábban már makkról kikelt egy tölgy, szóval bő tíz éve két kocsányos tölgy növekszik a városi "birtokon". Ez a két őshonos nemes fa az alapja egy projektnek, amit erdőkertnek nevezek. Jelenleg a telek növényzete erősen idegenhonos fajokkal "szennyezett", abszolút rudeális jellegű, és bár zöld, de az invazív növények miatt eléggé kétes értékű. Most a fő fafaj a telken az akác, ami kedve szerint sarjadzik és 20-30 éves fatermetű példányai árnyékolják az udvart. Azon töprengek, hogy milyen hazai fafajra cseréljem le.
Van egy magról kelt magas kőrisem. Csak éppen túl közel a szomszéd házhoz. Ezt sajnos majd ki kell vágni, ahogy a tövében megjelent sokvirágú rózsát is, ami szintén invazív és képes áthatolhatatlan tüskés bozótost csinálni magából. Tele a telek kínai alkörmössel. Ennek irtása is időszerű. A fekete bodza őshonos, de most már jóból is megárt a sok esete forog fenn nála. Szeretem a bodzát, de tényleg túl sok teret foglal. Gondolkodom rajta, hogy milyen őshonos cserjére váltsak, ami ugyanúgy gyümölcsöt is ad. Talán somot hozok be a telekre, és kökényszilvát, galagonyát valamint a berkenye is jó ötlet.
Az erdőkert az egyetlen észszerű megoldás több problémára is, az egyik a növénytermesztés házilag (a veteményes úgy kiég és tönkremegy, hogy rossz nézni) a másik a ház természetes klímarendszere. A vízmegtartást és vízgazdálkodást telek méreten is meg kell tudnom oldanom, mert a növények párologtatása és árnyékolása a hűtés alapja, de víz hiányában nem tudnak párologtatni, sőt ők is szenvednek a szomjúságtól. Még az átokverte akác is már most dobálja le nagy mennyiségben a levélkéit. Döbbenetes. 
Bőven van feladat.

És a nyárból pokoli aszaló lett...

A termodinamika II. főtétele működés közben, avagy az ipari civilizációnk lineáris fejlődési modellje (növekedési doktrína) hogyan ütközik a valósággal. A lényeg, az ember az eltárolt napenergia konzervek (kőolaj, szén) segítségével rendezett környezetet hozott létre önmaga számára, de közben a környezet (bioszféra) rendezetlenségét növelte! Nincs tiszta energia, minden energia befektetés szökevény hővel jár együtt vagy más kibocsátással, lásd égés során képződő szén-dioxid.
A fizika avagy valóság most kemény leckét ad nekünk, messze túlmentünk a fenntarthatósági határokon. A földi rendszerek entrópiája olyan mértékben lettek megnövelve általunk, hogy ezt már semmilyen módon se tudjuk kezelni. Eleve már nincs is annyi energiánk, hogy tovább folytassuk az energiaigényes technológiai kicselezését a valóságnak és a fizika törvényeinek. A klímaváltozás avagy globális felmelegedés pusztán csak az egyik entrópia jelenség, ami folyamatban van az ipari civilizációnk ténykedésének nyomán. Ez már nem emberléptékű, hanem bolygószintű. És nem, nincs rá technikai megoldás. Mert minden technológia csak tovább növeli az entrópiát.
A képen kb. 1500 méter magasságban a várható hőmérséklet látható keddre. A magasban lévő meleg lefelé süllyedve még tovább melegszik, amire rátesz a besugárzó napsütés is és a száraz talajfelszín, vagyis sok helyen Nyugat-Európában tényleg simán lesz 40 Celsius fok vagy még több is.
Mivel az Északi-sark gyorsan melegszik, a hőmérsékleti különbség kiegyenlítődik a sarkvidék és az egyenlítő között, ami miatt már nem tud elég erővel süvíteni a poláris szél, hanem tekergőzni kezdett. Ezek a hullámai teszik lehetővé, hogy feljöjjön a Szahara felől az igen meleg trópusi légtömeg. Amikor ez a forróság jön és leszálló anticiklont generál, ezt nevezzük Omega-blokknak, mert elég makacs légköri képződmény, ami kvázi önfenntartó.
A fizika működik. 

Túlélni a nyarat, ami egy pokoli aszalóvá változott

Ha az evolúciónak van humora, most valahol a háttérben a könnyeit törölgetve röhög. Eljutni a kőbaltától a mesterséges intelligenciáig, majd belepusztulni az ipari civilizációnk okozta entrópia robbanásba, az egyik legmagasabb szintű gyilkos irónia, amit igen magasra tartok, amíg képes az agyam gondolkodni és nem delirál a hősokk okozta testi összeomlás közepette. Mert eltűnődtem rajta, hogy milyen is belehalni a hőségbe, vagyis abba, hogy a testem túlmelegedve tönkremegy és utánanézve ennek az agóniának, elég kínos halálnem. Ha a test már nem tudja magát izzadással hűteni, és tartósan 40 Celsius fok fölé melegszik, akkor ott bizony halálos folyamat indul be, kezdve a fehérjék kicsapódásával mint amikor megfő a tojás. Közben a bélfal áteresztővé válik, amitől a belek tartalma átszivárog a véráramba kegyetlen szepszist okozva. Ekkor már javában alvad a vér is mindenhol a testben kis infarktusokat okozva, amitől görcsöl. Eközben a világ csodája, az emberi agy totálisan tönkremegy és a hőhalál közelében már picit se a teremtés csúcsa az ember... majd bekövetkezik a halál. Have a nice day.

2003 augusztusában már volt többlet halálozást okozó hőhullám Európában, amit egyszerűen az okozott, hogy nem voltak még klimatizálva a lakások, idősotthonok és az idős emberek a túlmelegedésbe belehaltak. 2026 van, Nyugat-Európa felkészül az aktuális hőhullámra, ami már júniusban beüt, és bár látszólag a technológiánkkal (légkondi) kivédjük a hőséget, de itt jön be a képbe a fizika ismételten, ugyanis a hálózatok nem bírják se a kinti hőséget, se a megnövekedett keresletet. Könnyedén lehetnek regionális szintű áramszünetek. Na, erre hogyan reagálnál városi hőkatlanba szorultan? A középkorban még a városok a szabadság fellegvárai voltak, mostanra bizony halálcsapdákká váltak, és mivel totálisan mindig is a környező vidék és távolabbi tájak javaira voltak szorulva, sose voltak önfenntartó emberi szerveződések. Ezek bizony rákos daganatok, amik szépen megsülnek a pokoli nyarak során. A bioszféra mondhatni lázzal harcol a kórokozóvá vált emberiség ellen. Ez persze nincs így, nincs itt semmiféle tudatosság, csak a fizika működik. Ajánlom figyelmedbe a termodinamika II. főtételét. Nem is értem, ha ezt tudjuk, akkor mi a tökért toltuk túl a gépesítést?! Miközben (látszólag) rendezett városi tereket hoztunk létre önmagunk számára ugyanilyen mértékben növeltük a bioszféra rendezetlenségét!! A klímaváltozás pusztán egy jelensége az általunk jelentősen megnövelt entrópiának. Ezen belül pedig a hőhullám(ok) markáns jelei az általunk okozott zavaroknak. 

A fotót 2024 szeptember 2-án készítettem a csabai ligetben. Diákcsoport szabadtéri testnevelés órát tartott. A gyerekek vizes kulacsait fotóztam le. Nekem 2007 nyara volt az első, amikor vizes palackot cipelve napernyő alatt jöttem-mentem a városban napközben. 2020 óta napközben nem igazán mozdulok ki. Gyakorlatilag délután hattól másnap délelőtt tízig vagyok hajlandó elhagyni nyáron a házat. Más időpontokban hülye lennék "megsütni" magamat. 2015 nyarán egyszer megcsapott a túlmelegedés. Egyszerűen éreztem, hogy furán melegem van, elgyengültem, megszédültem és az volt a szerencsém, hogy csak kétszáz méterre voltam az egyik klimatizált közintézménytől, ahová be tudtam menni és gyorsan a mosdóban hideg vízzel átmostam a fejemet, az alkaromat és megittam fél liter vizet legalább. Aztán egy órát üldögéltem a hűvösben, mire visszatért a normális testi érzetem és haza tudtam menni. Nagyon tanulságos volt. Azóta picit sem öröm a nyár, ugyanis ez már nem a gyerekkorom szabadságélményét adó meleg évszak, hanem a címben pontosan jellemzett, pokoli aszaló. Hogy ennek milyen hatásai vannak a maradék élő környezetre, például a keményfás ligeterdő maradványokra? Rövid válaszom, elveszítjük az "erdőinket". 

Itt most befejezem. Elég gondolkodni valót adtam. 


Megjegyzés: Nálam nincs légkondi a házon. A telek tele fákkal, cserjékkel és lágyszárúakkal. A természetes helyi klímaszabályzót használom, a növényzetet. Bár a rudeális hatás miatt túl sok az idegenhonos faj, amiket irtani kellene.