Pénzügyi téveszméink mint az életünk felőrlői

Miből termelődik ki az a kamat, amit a bank fizet neked (vagy amit elvárnak egy hitel után)? A válasz az, hogy a pénz önmagában nem teremthet értéket: a kamat valójában a reálgazdaság fizikai kényszereiből, a munka kizsákmányolásából és a jövő feléléséből termelődik ki. A GDP hajszolás a kamat kifizetési kényszerének nagyon konkrét környezetromboló hatással együtt járó jelensége. De mire föl növeli az a sok téveszmés ember a virtuális egyenlegét, amikor a virtuális pénz mögött már közel sincs elegendő valós fedezet?
Évtizedek óta rettegünk a sci-fi filmek skynet-szerű, öntudatra ébredt mesterséges intelligenciájától, amely majd fizikai fegyverekkel igázza le az emberiséget, miközben évszázadok óta egy teljesen hétköznapi, nem is öntudatos entitás, a kamatos kamatra épülő tőkehalmozási algoritmus futtatja rajtunk a legsikeresebb exterminációs programot.
Az AI-tól vagy a Jégertől való félelem csupán egy újabb kényelmes figyelemelterelés. Könnyebb egy futurisztikus terminátortól tartani vagy egy kis eszközt és annak kezelőjét támadni, mint szembenézni azzal a banális, Excel-táblákban és kamatlábakban rejlő valósággal, amely a szemünk láttára darálja fel a bioszférát. A tőke algoritmusa egyszerűen csak matematikai optimalizációt hajt végre: a fizikai valóságot konvertálja semmit sem érő, de szám szerint növekvő egyenlegekké.
Micsoda zseniális, kozmikus fekete humora van a történelemnek, hogy a legértelmesebbnek tekintett földi lény, az ember észre sem vette, ahogy a saját maga által létrehozott fiktív gazdasági ábránd, a növekedési kényszeres pénzügyi rendszer hátulról elvágta a torkát.
A rendszer autofágikus. Nem egy külső parazita fertőzött meg minket, amit ki lehetne műteni, és nem is egy korrupt elit vagy egy haszonleső miniszter, hanem a többség ábrándja a könnyen megszerezhető pénzügyi haszonról. 
A tőkefelhalmozási algoritmus létezésének egyetlen feltétele a folyamatos expanzió. Ha leáll, ha megáll a növekedés, ha egy negyedévben nincs kamatfizetés és hozam, a modern gazdaság hálózata azonnal összeomlik. A rendszer nem tud "megjavulni", mert a saját belső kódja kényszeríti rá, hogy addig darálja fel a bioszférát, a talajvizet és az Aravali-hegységeket, amíg van mit konvertálnia virtuális számsorrá.
Ezért kétségbeesetten szánalmas minden olyan kísérlet, amely azt hiszi, hogy egy kis környezetvédelmi adóval, öko-tudatos vásárlással vagy papírszívószállal meg lehet menteni a világot a tőke birodalmában. Olyan ez, mintha az égő házban disputát nyitnánk arról, hogy a hűtő energiatakarékos-e és hogy miért nem napközben töltöttük fel az elektromosautót, amivel el szeretnénk menekülni, de üres az akkuja. 
Mivel nincs visszaút, akkor a felismerés az egyetlen racionális cselekvésünk. Marad a puszta, kíméletlen valóság: végig nézni a magunk okozta katasztrófát, miközben egyesek a longevity-klinikán reménykednek a jó egészségben megélt öregkorban, vagy a tőzsdei árfolyamgörbéken keresik az extra jutalmat a jól élt életükért, hiszen ügyesen fektették be (fiktív) értékeiket. 

Miközben a tőkének nem érdeke senki életben maradása, mert növekedési kényszere egy életidegen algoritmus, ami addig fut, amíg fel nem éli a valóságot és benne minket is. Béke porainkra!


Ui.: A következő cikkem témája a kétféle idő lesz, az emberi idő és a természeti idő, mert utóbbit nem vesszük figyelembe döntéseink során, holott a klímaváltozás is évezredeken át ható folyamat, amit a fajunk pörgetett fel! Erről nem tudni, az egyik végzetes hibánk.