Erdőkert

2015 augusztusában egy szarvasgombával mikorrhizált tölgycsemetét ültettem el a telek hátsó részén, ahol valamikor a zöldségkert volt. Itt két évvel korábban már makkról kikelt egy tölgy, szóval bő tíz éve két kocsányos tölgy növekszik a városi "birtokon". Ez a két őshonos nemes fa az alapja egy projektnek, amit erdőkertnek nevezek. Jelenleg a telek növényzete erősen idegenhonos fajokkal "szennyezett", abszolút rudeális jellegű, és bár zöld, de az invazív növények miatt eléggé kétes értékű. Most a fő fafaj a telken az akác, ami kedve szerint sarjadzik és 20-30 éves fatermetű példányai árnyékolják az udvart. Azon töprengek, hogy milyen hazai fafajra cseréljem le.
Van egy magról kelt magas kőrisem. Csak éppen túl közel a szomszéd házhoz. Ezt sajnos majd ki kell vágni, ahogy a tövében megjelent sokvirágú rózsát is, ami szintén invazív és képes áthatolhatatlan tüskés bozótost csinálni magából. Tele a telek kínai alkörmössel. Ennek irtása is időszerű. A fekete bodza őshonos, de most már jóból is megárt a sok esete forog fenn nála. Szeretem a bodzát, de tényleg túl sok teret foglal. Gondolkodom rajta, hogy milyen őshonos cserjére váltsak, ami ugyanúgy gyümölcsöt is ad. Talán somot hozok be a telekre, és kökényszilvát, galagonyát valamint a berkenye is jó ötlet.
Az erdőkert az egyetlen észszerű megoldás több problémára is, az egyik a növénytermesztés házilag (a veteményes úgy kiég és tönkremegy, hogy rossz nézni) a másik a ház természetes klímarendszere. A vízmegtartást és vízgazdálkodást telek méreten is meg kell tudnom oldanom, mert a növények párologtatása és árnyékolása a hűtés alapja, de víz hiányában nem tudnak párologtatni, sőt ők is szenvednek a szomjúságtól. Még az átokverte akác is már most dobálja le nagy mennyiségben a levélkéit. Döbbenetes. 
Bőven van feladat.