Tegnap sokáig néztem az Élővíz-csatornát, lementem a partjára, kerestem benne a halakat, láttam is néhányat, és azon tűnődtem, hogy nekik ez az otthonuk, és mi mindenféle szennyet engedünk bele, amivel nemcsak a vízben élőknek ártunk, hanem közvetve magunknak is, hiszen a víz körforgása visszajuttatja hozzánk a mérgeinket. Nem vigyáztunk eléggé a világra és most a természetes folyamatok, a valóság keményen figyelmeztet minket a határokra, amiket nem érzékeltünk időben és azokon bizony áthaladtunk.
Ma az árnyékos szobában a gyerekkorom nyaraira gondoltam, hogy mennyi időt töltöttünk a szabadban és maximum a delelő Nap elől vonultunk a fák árnyékába. Közel se volt ilyen forróság, és ha egy-két napra 35 Celsius fokos kánikula jött, az volt a szenzáció.
A 40 Celsius fokos napi maximum több napon át közel sem normális még nyáron sem. A globális felmelegedés nagyon is valóságos! Ez az egyik súlyos externáliája az ipari civilizációnknak.
A természetet nem féltem, a földi élet hihetetlenül szívós, de mi közel sem vagyunk annyira mindent kibíróak. A természetvédelem, az élő környezet megőrzése a saját létbiztonságunk miatt kiemelten fontos! Mert ahogy a vegyszereink körbejárnak és elérnek minket, bizonyítja, hogy kényelmes életvitelünk biztonsága pusztán illúzió, nagyon drága illúzió, aminek árát megfizetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése