Wasteland Mutatószám (Wasteland Index – WI)

2008-ban írtam, hogy a világvége nem egy drámai esemény mint a katasztrófafilmekben, hanem a jelenünkben már zajló elnyúló folyamat, aminek elemei ott vannak az orrunk előtt, csak a napi rohanásban, a rövid távú haszonszemléletünk miatt képtelenek vagyunk észlelni.
Nekem kivételes "szerencsém" van, hogy volt lehetőségem rendszerszemléletre szert tenni, mivel természetes kíváncsiságommal ösztönösen megkérdőjeleztem a bemutatott status quot, mivel abban azt láttam, hogy az emberek mást mutatnak mint ahogyan valójában érzik magukat. A durva különbség elgondolkodtatott és igyekeztem felkutatni az anomália okait. Szerettem a családomat, és tudni akartam, miért vannak rosszul a rokonaim. Persze én is szarul voltam, de saját megoldást akartam találni a problémák feltárása után azok kezelésére. Sosem adtam fel. Elképesztő és kívülről irracionális manővereket hajtottam végre a túlélésem érdekében, de sikerrel jártam, mivel negyvennyolc évesen még mindig itt vagyok és képes vagyok a rendszerszemléletre. Engem nem lehet hangzatos szólamokkal elkábítani, mert sietek megnézni a saját két szememmel a valóságot. Eleve olyan szakmát (gombaszakellenőr) választottam, ahol a pontos megfigyelés nélkülözhetetlen alapja a munkavégzésnek. Bár mára már nem gyakorlom a szakmámat, szétverte a klímaváltozás, de a rutinom megvan.

2008-ban még javában csak a szűkebb háztájiban mozogtam, műveltem kiskertemet és közeli helyekre jártam ki gombászni. Ebben az évben jutottam el először az Őrségbe egy gombásztalálkozó kapcsán. Akkor láttam életemben először ízletes vargányát is. Bár abban az évben pont nem volt őszi termőhulláma, egészen más ehető gombákból készültek a találkozó finomságai. Nagyon szép emlékek. Utoljára 2016-ban jártam dél-nyugaton, tanulságos lenne tíz évvel később ismét látnom az ország legjobb gombászterepét, és hogy miként változott meg a netgombász csapat. Egy biztos, dinamikus változások zajlanak és ezek alól én sem vagyok mentesülve. 2008-ban harmincéves voltam, és még csak előttem volt a csodás zöld küldetés, amibe 2010-ben kezdtem bele. Érdekes visszanézni a folyamatra és megélni a végpontját, valamint levonni a tanulságokat. Mert újabb fejezet nyílt meg, a múlt lezárul. 
Ironikus, hogy a 2008-as bankválság ócska matinéműsor a valós problémához mérten, ami az ökológiai összeomlás. Keserű nevetéssel emlékszem vissza az akkori hisztériára és elnémulok, amint a valóságra emelem a tekintetemet. Hogyan szemléltessem neked, hogy mekkora bajban vagyunk? A nyitóképen látható GFS modellfutás "csak" azt jelzi, hogy ismét várható egy 40 Celsius fok körüli napi maximumokkal teletűzdelt terhelő hőhullám. De hogy ezeknek az egyre forróbb és szárazabb nyaraknak milyen hatása van a tájra, kevesek merik észrevenni. Az évszázadok óta zajló és zömmel helytelen tájhasználat és a klímaváltozás együtt a Körös-Maros közét mostanra elkerülhetetlenül a "wasteland" állapot felé taszította el. Micsoda a wasteland? Azt hiszed a magyar jelentése a puszta, nem, ez inkább pusztulat, vagyis olyan táj, ami jelentős elszegényedést szenvedett el és elárasztják a gyors reagálású invazív fajok, akár növények, akár állatok. Tévedsz, ha azt hiszed az ember által elhagyatott kultúrtájainkra az érintetlen ősvadon tér vissza. Honnan is? Szerinted mennyi természetes élőhely maradt az évezredek óta lakott Európában és a Kárpát-medencében?!? Nem, fogalmad sincs róla, hogy amit természetnek hiszel, az bizony kultúrtáj, ami a mi elcseszett gyakorlataink és a szárazodás miatt úgy átalakul, hogy fel se mered fogni. Ezért kezdtem el dolgozni egy új mutatószámon, ami megmutatja a tájaink valós "értékét", hogy mennyire pusztultak le. Ez lesz a wasteland index, röviden WI.
Mert csak a valós helyzet ismeretében tudunk helyesen cselekedni. Minden más pótcselekvés és sehová se vezet.