Szolasztalgia

Békés Megyei Népújság 1975

1998 őszén az egykori Felvégi-legelőn, ami évtizedek óta a repülőtérhez tartozik, életemben először szedtem lilatönkű pereszkét. Most ránéztem a területre légi fotók segítségével és az egyik 1961-es nyári felvételen láthatók a gombakörök!
A 20. század ötvenes éveiben a második világháborút követő nehéz időszakban sokan gombásztak, aminek több következménye volt, most a kellemesre gondolok, hogy a gombagyűjtés is ismertebb szabadidős tevékenység lett Magyarországon. Sokkal több gomba és gombaárus volt a piacokon az időszakosan előforduló aszályos nyarak ellenére. Ha megjöttek az esők, elindultak az emberek. Én még láttam házaló gombaárust, de fontos volt tudni róluk, hogy nem mindegyikük ismerte jól a gombákat és orosz rulett volt tőlük gombát vásárolni. Az egyik figyelmeztetés volt, hogy házalótól sose vegyünk gombát! "Régi szép idők" tele gombával, kockázattal és élménnyel. Az 1989-ben bemutatott ...és még egymillió lépés ötödik epizódjában, Kacskaringó Vasban, Zalában, Csödén megállva még gombászni is elmegy a stáb a vendéglátójukkal, Annus nénivel. A népi gombaismeret mini tárháza az a néhány perc. És utána még Annus néni a gyógynövényekről is beszél.
A század vége felé viszont már 1990-ben arról írt a helyi újság, hogy pusztulnak az erdők és egyre kevesebb a gombát és gyógynövényt gyűjtő idős asszony, aki átadhatná tudását a fiataloknak.
2000 után felpörögtek a változások. A korábbi gombászgeneráció eltávozott. A sokak által ismert csabai gombaszakértő hölgy 2001 december 27-én hunyt el. Halálhírét megtaláltam a helyi újság archívumában keresve.
A gombák termőtest produktivitása csökkenni kezdett. Ezek következtében a piacok gombaárusító helyei egyre néptelenebbek lettek. Mire 2015 késő őszén szakellenőr lettem az egyik helyi piacon, az aranykornak vége volt, és én leginkább szabadidős gombászok gyűjtéseit néztem át és ritkán jött egy-egy árus.
2021 nyarán a Béli-hegység egyik pompás erdejében a kiszáradt csermelyt fotózva döbbentem rá a baj mértékére. 2024 volt az utolsó év az életemben, amikor még egyszer azt éreztem, hogy együtt lélegzem a tájjal, mondhatni egy utolsó mély sóhaj volt, mert 2025 "megfojtott". Ma már nem vagyok szakellenőr, csak egy ember, aki a múltat elemzi és levonja a tanulságokat az utókor számára. 
Mi változott meg? Fontosabb és erősebb kérdések, hogy mit számoltunk fel és ezzel mit vesztettünk el? Hogyan alakítottuk át a tájat, hogy csak néhány terményt termeljünk rajta erősen gépesítve, kemikalizálva és minél nagyobb volumenben figyelmen kívül hagyva a fenntarthatóságot és a közösség, természet valós érdekeit. Nagyon érdemes elolvasni Marc Dufumier A termőföldtől a tányérig című könyvét, aminek ajánlóját korábban megírtam. A francia agronómus kendőzetlenül bemutatja, hogyan alakította át a nagyüzemi mezőgazdaság és az élelmiszeripar nyomása a vidéket. A monokultúrák, a vegyi anyagok túlzott használata és a gépiesítés nemcsak a biológiai sokféleséget és a talaj termékenységét rombolja, hanem a hagyományos vidéki életmódot és közösségeket is.
Nagyon aggasztó a függőségünk mértéke az ipari civilizáció gyártói és szolgáltatói kapacitásától, hogy gyakorlatilag ezek nélkül életképtelenek vagyunk!!! Most őszintén szólva mi a tököt tud kezdeni egy panelház tizedik emeletére szorult polgár a szolgáltatások nélkül, hogy többé nem jön fel a tizedikre a víz, nincs áram és gáz. Mit csinál?!? Természetesen elhagyja az ingatlant. És hová megy a többi százezerrel vagy millióval, akik városokban élnek. Na, erre adjál választ, anélkül, hogy pánikba esnél! Előre mondom, hogy a víz kulcsfontosságú, ugyanis három nap alatt szomjanhalunk és ez egy rettenetes halálnem. Nagyon alábecsüljük a víz fontosságát. Alapvetően sérült az életösztönünk. Elképedve állok a modern ember fogyatékosságait látva. Amik közül több engem is sújt, de én tudatosan túlélő módban tartom magamat. Mert nekem még volt alkalmam kapcsolódni a valódi élethez. Tíz éven át kertet műveltem saját erőből kerti szerszámokkal. Én magam törtem fel a földet, vagyis tisztítottam meg a taracktól. Sokaknak fogalma sincs róla, hogy mi a valóság és mi van kialakulóban. 2020-2021 válság kezelését kellett volna felfejleszteni és már akkor megkésve, de talán több eséllyel menteni, ami menthető. 
Olyan könnyen dobálózunk azzal, hogy mind meghalunk. Nos, senkinek se fognak tetszeni a tömegsírok, amik törvényszerűen meg fognak nyílni, amint összeomlik a civilizációnk és ez baromi gyorsan meg tud történni. 
A végére kicsit doomster lettem, de ez csak egy bosszantó seggfejség, amit félreseperhetsz, de a valóságot NEM. Viszlát!